A teljes berendezés műszaki kialakítását befolyásolhatja akár csak az egyik fent említett tényező is. Ha nem durván szélsőséges értékűek a vízparaméterek – mondjuk, mindösszesen 2bár nyomás van -, akkor a technika segítségével olyan szórófejeket alkalmazva, amelyek kis nyomásértéken is kiválóan dolgoznak, megoldhatók az öntözőrendszerek működése. Ilyen, vagy ennél szélsőségesebb esetekben a nyomásfokozó szivattyú beépítése is lehetséges megoldást kínál. Sajnos a nyomásfokozó szivattyú a literszámon csak elenyésző mennyiségben javít, de erre más megoldások léteznek, ha a problémát ebben találjuk. Ilyen esetekben célszerű az öntözőrendszer fogyasztásának megfelelő méretű víztartályt telepíteni és azt tölteni fel a gyenge vízhozamú vízforrással, majd ebből üzemeltetni az öntözőrendszert szivattyúsgépészet segítségével.
Ha a vízforrás problémája a szennyezettsége – mely leginkább a homok kritikus értékének a jelenléte -, akkor a legcélszerűbb megoldást a homokleválasztó kínálja, amely a normálméretű kertek esetében az úgynevezett hidrociklon beépítésével történik. Ipari méreteknél ezt ülepítő tartályokkal lehet megoldani. Az öntözőrendszerek esetében a vízforrások jellemzően a hálózati víz, a kutak, illetve tartályok. Léteznek más természetes és alternatív vízforrások is, azonban ezek kihasználtsága elenyésző méreteket ölt, nem számottevő és csak egyedi esetekben előforduló. Léteznek továbbá váltott üzemű öntözőrendszerek is, amelyek általában két vízforrás váltott felhasználásával történik kézi, vagy automatikus módon. A leggyakoribb vízforrás még mindig a hálózati víz - ami érthető is -, hiszen egy kútlétesítménybe való beruházás akár olyan sok pénzbe is kerülhet, amely évtizedekig térül csak meg. A hálózati víz felhasználása továbbá támogatott is, ha azt öntözési céllal használjuk. Egy almérő felszerelésével a csatornadíj teljes összegét is megspórolhatjuk.